A lávakő a vulkánok kitörése során képződő kőzetolvadék megszilárdult, csiszolt formája. Folyékony állapotában magmának nevezzük, ami egy magas hőmérsékleten izzó szilikát. A lávakő az amerikai indiánok és a sámánok talizmánja volt, úgy tartották, hogy megvédi őket a rosszakaróiktól. Megjelenését tekintve a lávakő porózus szerkezetű, fekete színű, felületét pedig apró lyukacsok borítják, amik nagyon misztikussá, rejtélyessé teszi az ásványt. A lávakő világszerte sok helyen előfordul, például olyan óceánokban, amiknek az alja lávából keletkezett, de a partokon, illetve a szárazföld belsejében is fellelhetők a vulkánok közelében. A lávakő határozottságot, magabiztosságot és mély önismeretet szimbolizáló ékszer. Mivel a szemek a tiszta, nyers erőből születnek, ezért a lávakő segít az újrakezdésben.
A labradorit ásványt a 17. század óta ismerjük. Nevét a kanadai Labrador-félszigetről kapta, ugyanis ez volt az első lelőhelye, de Madagaszkáron, Ausztráliában és Finnországban is előfordulhat. A labradorit színe a szürkésfehér árnyalatoktól kezdve egészen a mély feketéig nagyon változatos, szinte minden esetben találhatók rajta csillogó arany, zöld és kék színű zárványok, amik nagyon rejtélyessé, misztikussá teszik a kinézetét. Sok évszázaddal ezelőtt a varázslók köveként ismerték, és úgy tartották, hogy a tulajdonosát összeköti a spirituális világgal. A labradorit egy nagyerejű védelmező kő, ami megvédi a viselőjét a negatív energiáktól. Mivel az ásványszemekben végtelen spiritualitás lakozik, ezért a labradorit felerősíti a tudatalatti érzelmeket, gondolatokat, és segít a mélyebb megértésükben, feldolgozásukban.
A türkiz a foszfátok családjába tartozik, jellegzetes zöldeskék színéről lehet felismerni. Neve a francia turquoise szóból ered, ami azt jelenti, hogy török kő. Elnevezése onnan ered, hogy Törökországon keresztül szállították Európába. Az ókorban a Földközi- és a Vörös-tenger által közrefogott Sinai-félszigeten bányászták, később az iráni Nishapur város területén is előfordult. A keresztes háborúkban a katonák szerencsehozó amulettje volt, mert úgy tartották, hogy megvédi őket a sérülésektől. A középkorban az átkok, rontások hatástalanítására is használták. A hiedelmek szerint az ásvány különleges színe azt szimbolizálja, hogy a gyöngyszemekben egyesül a föld és az ég ereje. A türkiz karkötő magabiztosságot, határozottságot ad a viselőjének, ezzel sérthetetlenné téve őt. A legendákhoz hűen a türkiz karkötő a negatív impulzusok ellen is védelmet nyújt.